[Intro]
Valóságot alakít, ki tettet meglép
Ha jönnek ütések, olyankor kell tovább állni
Hány dobása van annak, ki követ elvet?
Az élet sűrűjében ki hol fog átvágni?
[Első rész]
UNDOR: indokom, hogy nem utakon futok
Hanem e fekete rengetegben nyomok után kutakodok
Újat akarok, így ó-koszt ha mutat, űz buta korom
Ujjal vakarom, mit okoz: hamut a tűz, bút a korom
Talán kicsit túlaggódom, ahelyett, hogy mulatozok
Unalomban ugyanoda kuporodva mutatkozok
Minden napom ilyen, éjjelente viszont fura kódok
Amiket én követek és a fák között furakodok
Futóbolond kocogás az erdőben, mint Forrest Gump…
Unortodox dolgot látok, előttem fluoreszkál
Közelebb is poroszkálok, mert fejemben motoszkál
A gondolat: ez dimenziók közti ugródeszkám!
PORTÁL! Merre vezet, ezen úton hova jutok?
Eszeveszett iram, belevetem magam, nyomban ugrok!
OTT ÁLL: szemben velem OLTÁR, szól hang, suttog:
“Te alakítod, de sokat nem maradhatsz, jobb, ha tudod!”
- EZ MIND AZ ENYÉM? – Mindegy, kuruzsló vagy guru szól
Míg lenyűgöz a varázs, és mit a fülembe duruzsol!
Tetszik, amit láthatok, semmi gagyi, átlagos
Elixír, mit megittam, szó, meddig tart, mi áthatott?
“Lejárt az időd! Várd a következő turnusod!”
Visszamenni? El is feledkeztem eme mumusról…
Vagy nem igazi? Áltatott meditatív állapot?
Hezitálok, nem akarok menni, ha itt várhatok…
[Második rész]
Így kezdődött… jártam egyre
Elvakultan hittem, a Grálra lelve:
E síkon nem vagyok átlagember
Hanem a legjobb, ki mindent a vágynak szentel;
Ki értéket hobbiból gyártva termel
Ki olyan profi, hogy neki gáz a sztenderd
Kemény a külső, de lágy a center
Így imponál könnyen sok lánynak ezzel
“Hány nap telt el?” Száz vagy ezer
Remélem, ráér a válasz reggel…
Van mód, hogy maradjak? Bárcsak lenne
A tökéletesség ára nem fair!
Létem épül, nem hagyom, hogy kárba vesszen!
Kitartó voltam az árral szemben
De vissza kell térnem kába fejjel
Még akkor is, ha úgy érzem, a bánat elnyel…
“Ütött az óra! Eltelt azóta
Elég, hogy lásd: bár az időutazóra
Ki idejut, a zóna kihat, a tudat
Még visszafordulhat, ha adott a szóra
Figyelmeztetlek: nem ingyen jár ez
Ha még egyszer eljössz, minden más lesz
Kérem a döntés meghozatalát!”
Egóm nem hezitált, mert hazatalált
[Harmadik rész]
Kánaán a panoráma! Mi volt anno, kór a kora
Kooperálok, kóborolja kobakom a kóma, koma…
Momentán elnyomom ómenem. Monumentális
Nagymenő! Hangerőt, agyvelő-volument állíts!
Mielőtt járnám, mit új út hirdet
Szeretteimnek még búcsút intek…
- HOL VAN A PORTÁL? Még haza kell mennem!
-“Nem-nem! Most jobb, ha a kaput elrejtem.”
-Legalább az új síkra engedj vissza!
-“Meggátol az előbb ejtett hiba
Könnyű a két lét közt rekedni, ha
Egyenlő a befektetett energia
Gyáva vagy ahhoz, hogy a régit hátrahagyd
Vagy hogy azt öld meg, mi született általad
Kénytelen vagy, hogy míg van kis kétely
Szó-(szó) is, (is)mételj! (-Métely!)”
A hang, mitől lelkem is összerezzen…
Nem hagyom, hogy érvényt ő szerezzen!
Menekülnék, elfog a páni félelem
Egy köztes síkon rekedt, “átvitt” értelem?
Hangom nincs, Fantomim: ha falakat tapogatok
Üvegen át látok mindent, az a lakat, ahol vagyok…
-“Megállítottam az ámokfutást
Most itt maradsz, míg nem lesz pálfordulás!”
Évek óta itt vagyok
A helyzet egyre rosszabb
Minden reményt szertefoszlat
A kudarc, hogy helyrehozzam
Az ígéret, mi becsalt két világ közé
Csak délibáb, és mi várt, épp így vált köddé
Mit építettem, egómnak entertainment....
Mondanom sem kell, hogy (“nem történt meg”)
[Outro]
Valóságot alakít, ki tettet. Meglép
Ha jönnek ütések, olyankor kell továbbállni
Hány dobása van annak, ki követ elvet?
Az élet sűrűjében ki hol fog átvágni?
