[Dumanoid]
Elhitettem magammal, hogy én vagyok a legjobb
Mert hisz engem dagaszt majd egy szép napon a best of!
Megpihentem, maradtam, vágy gépkaron a jackpot
Nem figyelnek szavamra, így még nagyobb a Caps Lock!
Tabut a buta nyújt, majd úgy hajt: albummal búm hal!
Abszurd agymunka, van furfang, s nagy svunggal zúg dal:
Magnumhang, “pacuhacuka, ancúgban cúg baj”!
Vagy gyúrt taktus pang, fuccs alkum cakkumpakk, túl halk új zaj…
Kész a klassz korongom, kitörő öröm, de kikívánkozik a kiszökő közöny:
Karikatúrám a kibökött jövőm, a kénköves pokolként kiköpött ködöm
Krónika kóromnak kuka csak, kakofón kacatot kilövő automata
Katatón kajtató, kókadó kutató kötötten kitöltött hangrovata
Dumanoid: sci-fi karakter, fáj dobhártyád, punchline-szájkarate!
Lángját ha táplálja, kár? Avagy ezzel rossz fát tesz rá-fázik, ráfarag-e?
Határt áthághat, hát áthalad, de hányan hagynának bástyát vele?
Mintha madártávlatban látnám magam, de hazárd játszma gát, más szalad el!
Na ja, csak a dara halad. Avar alatt agyam matat
Akad adag, a szavam: a csavaranya ragad. Ama
Kamara ma ramaty, annak aranyam a sara, kajak
A java tagad, a maga tananyaga salak
Strapa csak apad, a “shut up” a lakat
Tropa, ki baka, de tag, aki tapad!
Trap alap a vad, a choppa ma para, de
Krakeni krapek a krepa, ha marad!
Üröm: írom. Barom: karám a darám!
Spuri a muri, a buli, ha full iram a láb!
Nem adom alád a lovat, én nem adom alább!
Üzenem: a zeném az énem, ezé’ nem lazább
Monoton menetem maratonom a neten
Mondat a minutum, a tan a napom, a hetem
Metronómon nekrológom, temetem a
Szerepem; technofób robot, ez a jelenem
Realitás-talaj: lelaminált. Illő
Valami naivtól illuminált, pl.:
“Ne limitáld magad a más szemein át! Elimináld
Ha para gát! Juss elitig át, ha suli még elemin áll!”
Mikor a mániám vicsora pávián
Gyilok az áriám, PONT. Rambós
Kirohanás hibám, kifogy a tár, hiány
Pipogya nyápic áll, GOND
Nade amíg telepi gyerek ütemet telepityereg, ügyem ez
Elleni szerek üzeme, belevigyelek? Üzenet
Emeli, “gyere, műremek”, enemy remeg, ütegem
Elemit temet, üreged ellepi, nyerek! Ugyan a
Küllemem emberi, erek űrrappet elegyítenek
Überel eme rím, meg e düh, be se melegíts, erre
Türelem helye nincs, csere, süket e nemezissereg
Üde, de tele beat tere, lerepítelek! RRAH
… Teliver a kaliber!
Nade minek, amíg erre hadipari money kell?
Harakirit akar, aki karira vár karriert
Ha siker a kaviár, a tarifa: ma parizer
Kalifa se karitatív, alig ér a dal így el
A vadidegen anonimen nevet, a név anime
Mos agyi jelet Ariel, a bari-kád e szaniter
A patina ha kikötés, a premierre spanifer!
“Tá titi” Time-tintát itatok, a rímtár tiltott, kutatom a titkát
Időtöltőtollat ide! Dal telített, autodidakta tanultam a firkát
Etűd-attitűd a tét itt, a titán túltolta tettét, a tudatod a titkár
Írd hát! A titulus “ütődött” ugyan, de utódot indíthat idióta mintám
Szub-Basszus Sebességmámor
De sor vár, nem kormány, ha tekernék távol
Lehetnék máshol
De még veretném párszor
Ha nem extrém mától “level”-em, eleve le velem: eleven
E felem, ellenben nevelem mereven, eredmény: hardcore! De
Megadom magam, a duma kifakad, a megalománia buta, mi dagad, a
Kommunikáció fura, míg alanya menetszél számból
Vihetem-e valamire? Vezetem a vonalam, a
Vízióra valóság a valuta váltva
Hat év után a tévúton a táv idén
Natív otthon: trauma háza
Rengeteg rímnek ejt rabul a lánca
Sikerre sóvárgás: satu a szája
E kapu bezárva, saját skatulya átka
De Tabu Lerázva: tabula rasa
Ha célnak s józan észnek fülbe bejut a násza
Az gyermeki énemnek eutanázia
Rap helyett lehet ez a fej új tan ásza
Ha nem, marad űr, vár a Tejút, a NASA
